London Film & Comic Con


» 2014. július 27. | Kategória: Történnek dolgok | Hozzászólás lezrva

El sikerült jutnom az idei londoni nyár egyik legizgalmasabb eseményére, a Londoni Film és Képregény Fesztiválra. Általánosságban magáról a rendezvényről a Random blogon próbáltam átfogó képet adni, úgyhogy itt most csak néhány személyes dolgot említenék meg.

Nagyjából az indulása óta kedveltem a kilencvenes évek egyik közepesen jelentős Marvel sorozatát, az X-Mant, amely az X-Men csapat két tagjának, Scott Summersnek és Jean Greynek génjeiből gyártott klón gyermek, Nate Grey kalandjait regélte el. Abban pedig, hogy megkedveltem ezt a címet, nem kisebb szerepet játszott a sorozat 1996-os különszáma, mely grafikájával annyira kimagaslott számomra az akkori mezőnyből, és minden elemében annyira az én ízlésemre volt hangolva, hogy úgy éreztem, ez a sorozat nekem készült. Leszámítva a tényt, hogy lényegében ebben a füzetben tér vissza az események folyásába egy másik nagy kedvenc karakterem, Madelyne Pryor, ami nagyon megragadott az X-Man ’96 különszámban az az akkor számomra még ismeretlen Alan Davis nevű rajzoló által létrehozott látványvilág. (Alan Davis a Magyarországon megjelent X-Men történetek közül is rajzolt ugyan egyet, az X-Men 12. számában, de az a füzet akkor nekem még nem volt meg.) Alan Davis egy pillanatig sem hordozta magán a kilencvenes évek tipikus szálkás rajzstílus őrületét, amit leglátványosabban talán a ma már eléggé vegyesen megítélt Rob Liefeld, vagy épp Jim Lee és Ian Chruchill képviselt, hanem rajzai egészen a nyolcvanas évekbeli feltűnésétől napjainkig letisztultak, realisztikusak. Ezáltal olyan élethűen jelenítette meg Nate Grey karakterét is, mint talán azóta sem senki.

Mikor megláttam, hogy Davis jelen lesz a londoni fesztiválon, egyből elhatároztam, hogy felkeresem, dedikáltatom vele képregényrajongásom eme meghatározó füzetét, és egyúttal megkérdem, hogyan is került ő ehhez a sorozathoz, hiszen sem előtte, sem utána nem rajzolt több X-Man epizódot. Így is tettem, és Davis elmondta, jó barátja a sorozat írójának, Terry Kavanaghnak, aki egyszerűen csak megkérte, hogy segítsen be rajzolóként egy történet erejéig. Miközben válaszolt, természetesen a dedikálta is a képregényt.

Az X-Man ’96 egyébként, habár rajzilag némiképp kilóg a kilencvenes évekből, szerkesztésében egyáltalán nem. Vessünk csak egy pillantást erre a 3D elemekkel telezsúfolt címlapra, amely jellemzően arról a korról árulkodik, amikor a képregénykészítés minden folyamatába beette magát a számítógép, és egyszercsak minden logó és felirat megállíthatatlanul elkezdett – különböző akkor új és izgalmas grafikai programoknak hála – térbe befordulni, csillogni vagy áttetszővé válni :)

További nézelődéseimet és beszerzéseimet is főként a nosztalgia motiválta a fesztiválon. Megtaláltam például két másik, számomra igen kedves Uncanny X-Men történet egy-egy eredeti kiadását. A bal oldali a főként a korábban már említett Madelyne Pryor felemelkedését és végzetét elregélő Inferno című történet nyitó fejezete, a jobb oldali pedig egy korábbi füzet, melyben egy mágus Manhattant egy átokkal misztikus középkori településsé varázsolja, és a bent rekedt szuperhősök nem kisebb feladat elé néznek, minthogy visszatérítsék a valóságot a megszokott kerékvágásba.

Szintén gyerekkori rajongás vezérelt, amikor a Fantastic Four füzetek halmába vetettem magam, és próbáltam felkutatni minél többet a John Byrne-érából. Pár éve elkezdtem összegyűjteni egyik kedvenc író/rajzolóm, Byrne összes Fantasztikus Négyes történetét. Byrne a nyolcvanas években egészen a 232. számtól a 293-ikig készítette a szuperhős kvartett történeteit, úgyhogy van mit beszerezni még. Füzeteit nemrég két ezer oldalas szörnyetegbe összegyűjtve is kiadták, de természetesen mégiscsak az eredeti füzet az igazi. Ebből az időszakból Magyarországon is megjelent két történet, az egyik – a legismertebb – a Galactus-per nevű, a másik pedig Byrne egyik kései története, amikor a csapatban a Lény helyét már az Amazon vette át.

A következő londoni képregényfesztivál októberben lesz. Hogy ott leszek-e? Hm :)

Helyzetjelentés


» 2014. május 03. | Kategória: Történnek dolgok | Hozzászólás lezrva

Az utóbbi időben nem sokat frissült ez a blog, és amikor igen, akkor sem feltétlenül képregényes tartalmakkal. Ennek a magyar képregényes élet általános, az utóbbi évekre egyre inkább jellemző pangása mellett személyes okai is vannak. Az egyik, hogy már lassan két éve dolgozok egy manga-projekten privát megrendelők számára, ami mellett nem sok időm volt saját, megkezdett dolgaimat folytatni, vagy épp újba belevágni. A másik pedig, hogy hátrahagytam Magyarországot, és az utóbbi hónapokban igyekeztem külföldön megvetni a lábam, ami alatt még kevésbé tudtam a megszokott dolgaimra fókuszálni.

A csillagok együttállása azonban újra kedvez a képregényezésnek; idekint bármelyik városban könnyű képregényekhez és képregényes irodalomhoz jutni, és természetesen nagyobb a választék is, ami az utóbbi időben igencsak ösztönzőleg hatott rám. Így aztán úgy döntöttem, elkezdem tető alá hozni az egyik képregényes tervemet, melynek első jegyzeteit pont egy éve vetettem papírra.

Ez a történet legalább annyira közel áll hozzám, és legalább akkora energiabefektetést fog igényelni, mint anno a 12ÓRA, amin több éven át dolgoztam (és még csak az első kötete készült el).

A 12ÓRA bár koránt sincs befejezve, de egyelőre nem foglalkozok vele egy darabig. Nincs ugyanis ötletem, pontosan mihez is tudnék az anyaggal kezdeni. Ugyanígy a Random magazinban megkezdett, vagy oda tervezett dolgaim is jegelés stádiumában vannak.

Ha a közeli jövőben lesz újabb frissítés a blogon, az nagy valószínűség szerint az új projektről fog már szólni, mellyel kapcsolatban igen elszánt vagyok most.

Minden kedves, terveit megvalósítani készülő olvasóm: sok sikert nekünk!

Az Epicline 1. kapcsán


» 2013. szeptember 23. | Kategória: Vélemény | Hozzászólás lezrva

Több alkalommal hallottam már ismerőstől, vagy kevésbé ismerőstől a kérdést, hogy vajon mi tetszik bárkinek is a TransFormers történeteken? (Kicsit messziről indítok, de kapcsolódni fog az Epiclinehoz, ígérem :D )

Vannak ugyebár ezek a robotok, amik autóvá, magnóvá (s újabban a filmekben már mikróvá, pénzautomatává) stb. alakulnak át. Sokan nem értik, ki lehet képes kedvelni egy ilyen koncepciót? “Hogyan ülhet be a srác egy autóba anélkül, hogy észrevenné, hogy nem is autóban ül, hanem egy alakváltó robotban?” Ilyen és ehhez hasonló kérdések motoszkálnak általában a TransFormers-szkeptikusok fejében.

Azt kell mondanom erre, hogy mindazok, akik ezeket kérdezik, egyszerűen csak nem látják a nagy képet.

Részletek »

Random FanService 3


» 2013. március 15. | Kategória: Megjelent, Random | Hozzászólás lezrva

Megjelent!

A tartalom:

12ÓRA 5-6. fejezet
Szigetvári Emese: Bizonyos uralkodói oklevelek
S Gillia Anna: Jewel Crisis
Inusen: Koushoku
Képmelléklet Inusen és Anma rajzaiból

A címlap Kuczora Zsolt munkája.

Final Fantasy VIII képregény


» 2013. január 13. | Kategória: Agymenések, Így történt | 2 hozzászólás »

Egyik első (és alighanem legjobban sikerült, hehe) képregényem egy paródia képregény sorozat volt, amely arra az észrevételre épített, hogy habár a Final Fantasy VIII című PlayStation játék a története során számos szépen kidolgozott helyszínen vezeti végig a játékost, sehol sem látni köztük mellékhelyiséget. Még a főszereplő diákok lakónegyedeiben sem.
(Abban, hogy ez egyáltalán bárkinek feltűnt, az unalom mellett az is hozzájárult, hogy az előző Final Fantasy epizódban bizony még komplett jelenetek is játszódtak mellékhelyiségben, vagy annak környékén :D )

Nem sok kellett hát hozzá, hogy szárnyalni kezdjen a képzelet, és megszülessen a sorozat, melynek képsorai teljes egészében ennek a rendkívül izgalmas témának lettek szentelve. Elvégre a Final Fantasy VIII főszereplője, Squall amúgy is egy szótlan, folyton töprengő figura volt. Nem lehetséges hogy gondolatai mindig e probléma körül forogtak? :D

Az elkészült oldalak hosszú idő után az alábbiakban újra elolvashatóak (néhány utalást valószínűleg csak a játék ismerői fognak érteni).

Részletek »

Utazóláda – munkanapló 1.


» 2012. augusztus 22. | Kategória: Alakul, Régiség | 3 hozzászólás »

Korábban már meséltem egy ládáról, amit a padláson találtam. Még az egyik korábbi lakóé lehetett, és azóta sem sikerült egészen pontosan megállapítanom a korát. Az 1800-as évek közepétől egészen a második világháború előttig folyamatosan készítettek hasonlókat a világ számos pontján.
Az egyik festékkel rá mázolt feliratot viszont sikerült azóta kibogoznom, a következőképp szól: “Kiss Izabella polg. isk. tanárának tulajdona Szentes“. Az a bizonyos polgári leányiskola, illetve annak utódja épp tavaly zárta be kapuit egy intézményösszevonás miatt, viszont a honlapjukról kiderül, hogy az 1979-ben elhunyt Kiss Izabella német, történelem, szépírás, ének, rajz, háztartástan és földrajz szakos tanár valóban ott tanított.
A többi felirattal kapcsolatban egyelőre nem jutottam előrébb.

A lényeg az, hogy már több mint egy hónapja elhatároztam: felújítom a ládát.

Az egész úgy kezdődött, hogy nézelődtem a neten további ládák után, de hazai weblapokon egyedül egy fényképet találtam, ami hasonlót ábrázol restaurálva. Hasonlóan sérült vászonborítású példány volt, de miután a lapot üzemeltető régiségkereskedéshez került, ott letisztították és a felületét viasszal kezelték, hogy megőrizzenek rajta minden régi foszlányt. A végeredmény egy elég csúnyácska, ósdi hatású láda lett, amilyenhez hasonlót sehogy sem tudtam volna elképzelni a szobámban. Így hát egy darabig úgy éreztem, nem is akarom felújítani az enyémet.
Nem sokkal utána viszont nagyot fordult a világ: találtam egy amerikai weblapot, melynek gazdái régi ládák tényleges felújításával foglalkoznak, és onnan megtudtam, hogyan is néz ki egy ilyen, amikor valóban rendberakják (kicserélve az elszakadt vásznat, pótolva a díszlemezeket) olyanra, mint ahogyan új korában kinézett. Ekkor azonnal elhatároztam, én is eképp akarom megoldani!


Részletek »

Régi szentesiek


» 2012. augusztus 01. | Kategória: Történnek dolgok | Hozzászólás lezrva

No már megint mint találtam a nagyszülői házban: “Szentesi önálló húsiparosok – 1937. febr. 7.”
Természetesen nem így akadtam rá, hanem nagy réteg por alatt, és a dombornyomott karton-alapot félig meg is ette valami bogár. Így hát az alábbi képek már egy hátlapcsere és kiadós tisztogatás után készültek.

Rokon, vagy ismerős személy nincs rajta, mivel a ház előző tulajdonosa hagyta hátra, de hát régi cuccokból sosem elég  8-)

Olvasnivalók


» 2012. július 09. | Kategória: Ajánló | Hozzászólás lezrva

Az utóbbi időben kanyarintottam pár rövidebb értekezést a Random magazin blogjára. Valamennyi közülük a nyomtatott és a netes képregények kapcsolatáról szól (talán nem meglepő módon). Ha esetleg még nem találkoztál velük, íme ők azok:

Ha kedved támad nézelődni a tanulmányok között, jó szórakozást hozzájuk! Mindenkit megnyugtatok azonban: a Random profilja továbbra is a képregények közlése, így egyelőre nem is lesz több szócséplés! ;)

Családi emlékezet


» 2012. június 19. | Kategória: Így történt | Hozzászólás lezrva

Családi emlékezet – milyen szép kifejezés. És valóban: érdekes, tanulságos dolgokat hallhat az ember, ha szüleivel, nagyszüleivel elbeszélgethet a múlt dolgairól. Azon belül is természetesen különösen érdekesek lehetnek azok a beszámolók, amelyek nagy történelmi eseményekkel kapcsolatosak. Szeretném ezúttal itt most a második világháborút megidézni egy nagyszülő perspektívájából.

Az 1945 körüli események természetesen térségünket, családunkat sem kímélték. Szentes környezetében is harcok dúltak, és a városban hosszú ideig orosz katonák állomásoztak. Viszonylag régóta tudom, hogy a város mellett elfolyó Tisza fontos választóvonal lehetett a hadműveletekben, hiszen az akkor felrobbantott vasúti híd csonkjai azóta is ott árválkodnak a mostani híd szomszédságában. Nagymamám mesélte, hogy legidősebb bátyja is harcba vonult itt, és amikor csomaggal igyekezett volna át hozzá a táborhelyéhez, a folyó közelében visszafordították, mondván, hogy ne menjen tovább, mivel veszélyes. Így is tett. Nem sokkal később a sarki boltban beszélgetőktől jött a hír: a testvérrel bombatalálat végzett.

Fiatal katonák a háború előtt, közöttük az idősebb testvér.

Részletek »

Vári Tamás: Theo 2


» 2012. május 21. | Kategória: Ajánló, Vélemény | Hozzászólás lezrva

Ha egy jó történetet olvas az ember, mindig ott motoszkál benne a kérdés, hogy vajon a folytatás is hozza-e majd az elvárt szintet. Ez a szint pedig a Theonál nem alacsony, hiszen – ha az első rész elemzéséből nem lett volna egyértelmű – szerény meglátásom szerint a 2005-ös képregénybumm óta megszületett egyik legjobb magyar anyaggal volt az első szám esetében dolgunk.

Amikor 2005-ben útjára indultak az első, a magyar képregényt feltámasztani szándékozó próbálkozások, rögtön ilyen képregényekkel kellett volna kezdeni, és lehet, hogy akkor most máshol tartanánk. Persze az is lehet, hogy előbb mindannak a sok kötetnek és antológiának (amiket aztán százforintokért szórtak ki) meg kellett jelenni  mintaként ahhoz, hogy most egy ilyen jól kitalált anyagot kézbe vehessünk. Bánhatja egyébként a szerző, hogy nem előzte meg pár évvel önmagát, mert azonnal lecsapott volna rá a Képes Kiadó, a  Roham vagy a Vad Virágok könyvműhely. A mai gazdasági körülmények között azonban már aligha van esélye országos terjesztésre; az első két kiadó például már nem is igazán aktív.

De ahelyett, hogy mi volt, vagy mi lehetett volna, térjünk át arra, hogy mi van! Konkrétan: a sorozat második epizódja, ezúttal is szerzői kiadásban tehát.

Részletek »