Nálam – vidéki lévén – minden tavasszal ugyanaz a menet: várom, hogy bejelentsék a tavaszi képregényes-mangás fesztiválok időpontját, és ha ez megvan, elkezdem latolgatni, vajon melyikre is utazzak fel a fővárosba. Természetesen ebben végül mindig az a döntő elem, hogy melyik kínál jobb programokat.

Az immár rendszeressé vált HoldfényCon kínálata eléggé széles, mivel nyugati és keleti témákat is ötvöz – a cosplaytól kezdve a sci-fis előadásokon át a képregényes témákig mindenfélével előrukkoltak idén is. A MondoCon csak Japánra (néha Koreára) koncentrál, de azt olyan széles körben teszi, hogy egyszerűen nincs olyan, hogy ne lenne engem is érdeklő programpontjuk. És hát a látogatósereg is rendszerint ott a legszínesebb, legszórakoztatóbb. Aztán természetesen ott van még a hagyományos Képregényfesztivál is, ami csak nyugati képregényes eseményeket vonultat fel. Ez utóbbit az előbbiektől nem csak a témák viszonylag szűk merítése különbözteti meg, hanem számos szervezési anomália is.

Előszöris az, hogy általában már az időpontját is sokkal később teszik közzé, mint a másik két rendezvényét. Általában olyankor, amikor pl. a MondoConra már rég árulják a jegyeket is. Ez már eleve rossz pont neki a hármak versenyében. A végső döfést persze az adja meg, amikor a potenciális látogató azzal kénytelen szembesülni, hogy a programok maguk pedig még az említett időpont előtt két héttel sincsenek közzé téve. A Facebookon érdeklődtem, miért a titkolózás? Elvégre nyilván mindenkinek jó, ha előre tervezhet. És hát azt a választ kaptam, hogy nem titkolózás van, hanem a programok nincsenek még összeszervezve. Végül aztán azt láttuk, hogy az utolsó elemeit a rendezvény előtti csütörtökön-pénteken is még csak ötletszerűen rakosgatták fel, mintha épp akkor jutott volna eszébe valakinek, hogy hát ilyesmit is lehetne.

Még szerencse, hogy a verseny ekkorra nálam már rég eldőlt, hiszen már egy hónappal korábban túl voltam a HoldfényConon, amit végülis választottam. És nem is bánom, hogy így tettem.

Amikor ugyanis nagy nehezen összeállt a teljes képregényfesztiválos programlista, azt hittem, nem jól látok. A tavalyi és tavalyelőtti produkciók kapcsán rendre előjött a kritika, hogy mi értelme van relatíve ismeretlen külföldi vendégeket meghívni, ha csak 10-20 ember kíváncsi rájuk, és már-már teljes volt az egyetértés a vonatkozó fórumokon abban, hogy végre egy igazán nagy név kellene. Valaki, aki épp az országban, vagy valamelyik másik közeliben jár. Ehhez képest az idén sikerült még az eddigieknél is ismeretlenebb alkotókat meghívni. Nem az ismeretlenséggel van baj, hiszen én magam is ismeretlen vagyok, hanem az egész tálalással. Ha ugyanis egy ember ismeretlen, tegyünk róla hogy ne legyen az! Kérjünk tőle valamilyen rajzos anyagot, amit fel lehet tenni a netre, hogy az emberek lássák, kivel van dolguk. Meséljük el, miért fontos ő, miért kellene, hogy érdeklődjünk iránta. Ha már nem rendelkezik itthoni publikált anyaggal, szenteljünk neki egy blogposztot, és mutassuk be még a fesztivál előtt, hogy az emberek lássák, kivel fognak találkozni. Az, hogy magán a fesztiválon épp megjelenik tőle valami (raádásul ez esetben mindössze néhány oldal egy válogatásban), nem sokat lendít az ügyön.
Érdekes mód pár éve a 6. képregényfesztivál kapcsán ez Igor Kordey és pl Darko Macan esetében megtörtént, akikkel interjút posztolt a Kepregeny.net is. Idén erre nem (sem) maradt idő, energia, vagy kedv (a kepregeny.blog-ra az utolsó napokban kikerült röpke egybekezdéses írásokat kérem nem idecitálni).
A dolog pikantériája egyébként az volt, hogy amikor a vendégek személyére is rákérdeztem, az egyik illetékestől azt a választ kaptam, hogy csak szükséges tiszteletkör miatt hívták meg őket. Nos, ez meg (akár igaz, akár nem) aztán végképp “figyelemreméltó” álláspont egy szervezőtől.

A legnagyobb érdektelenséggel görgettem hát át a programlistát, amin ráadásul még olyan egységek is voltak, mint az aktuális Korcsmáros-képregény felújítása, amiről most így saccra azt mondanám, hogy legalább már öt különböző fesztiválon téma volt.

Egy szó mint száz, idén sem mentem el a 8. képregényfesztiválra, pedig még tisztán emlékszem, milyen lelkesedéssel vágtam neki annak idején az első párnak. És annyira szeretnék végre pozitív gondolatokat összeszedni róla, de ez már másodjára nem sikerül (tavalyi negatívkodásom itt található: link).
De azért van pár jó dolog, amit meg tudok említeni:

• Fritz Zoli (a rendezvény arculattervezője) a fesztivál reggelén belinkelt egy a helyszínről készült frankó körpanorámát a Facebookra (igaz, ez hetekkel korábban is mehetett volna)
• Ezúttal sikerült a rendezvény időpontját úgy belőni, hogy ne legyen közvetlenül a többi con-ra rászervezve (mint ahogyan azt pl tavaly a Hungarocomixnál láttuk, amit egy nappal előzött meg az aktuális nagy mangás rendezvény). Ez talán a látogatószámnak is jót tett.
• Az Alfabéta-díjak nyerteseinek listája egy időzített bejegyzés formájában már a rendezvény ideje alatt kikerült a kapcsolódó blogra. Ennek különösen örültem, mivel tavaly én magam is nehezményeztem, hogy erre az infóra várni kellett, amíg valaki haza nem ért, és be nem kommentelte valahová.

Ezek jók! De remélem, jövőre azért hosszabb lesz a lista.